Chen Yu Taiji

Üdvözlöm a Chen Yu mester által oktatott Chen Shi Taiji Quan magyarországi honlapján!

- Útmutató a gyakorláshoz

Néhány fontos dolog elöljáróban:

1. A tai chi nem csupán a formagyakorlatok mozdulatainak megtanulása és ismétlése! A taiji az alapelvek megértésétől és teljesülésétől lesz taiji, nem a mozdulatoktól magában. Az alapelveket először meg kell érteni, és utána folyamatos gyakorlással egyre magasabb szintre emelni.

Aki a formagyakorlat mozdulatait megtanulta, az csupán annyit jelent, hogy elkezdhet foglalkozni az igazi taiji-val. Az alapelvek nélküli formagyakorlatot „üres” formagyakorlatnak szokás nevezni, ami nézhet ki jól, lehet lágy és folyamatos, de semmi gyakorlati haszna nincsen, sem egészségmegőrzésként, sem pedig harcművészetként.

 

2. Ez korántsem egy teljes és kimerítő felsorolása és kifejtése az alábbi témáknak. Mivel a taiji gyakorlása során mindenki, így én is folyamatosan fejlődöm, és változik az, ahogyan a dolgokat látom, és ahogy mélyül a tudásom az alapelvekkel kapcsolatban, ezért ez a dokumentum is változhat idővel. A tanulás egy folyamat, és én csak azt tudom itt, most leírni, ahol jelenleg én tartok ebben a folyamatban. (A taiji tanulása egy hosszú út és az útnak mindenki csak azt a részét ismeri, amin már járt.)

Ennek az írásnak a célja az, hogy segítsem az edzéseimre járókat és a tai chi gyakorlókat. Nem az volt a cél, hogy aki ezt elolvassa, az innen meg is tanulhassa a leírtakat, mivel ez lehetetlen. Akik járnak az edzésekre, azoknak egy segédanyag.

 

Felfogás

Hogyan is álljunk hozzá a taiji gyakorlásához?

Fontos a türelem és a kitartás. Csak úgy, mint bárhol máshol, a taiji-ban is kitartó gyakorlás kell a magas szintű eredmények eléréséhez. Annyi eredményt fogunk tudni elérni, amennyi munkát beletettünk. Míg a külső stílusokban, ahol az izomerő fejlesztése a cél, a „Harcos vagyok!” „Nem adom fel.” „Mindennap keményen kell edzeni, és nem a kifogásokat kell keresni!” hozzáállás a célravezető, addig a taiji-ra ez nem igaz. Mivel itt a cél az izmok ellazítása, a helyes testtartás megtalálása és az alapelvek megértése, ezért fontos, hogy koncentrálni tudjunk arra, amit csinálunk. Ez egy aprólékos munka, lépésről-lépésre tökéletesíteni a mozdulatokat. Aki az izmait erősíti, annak számára hétről hétre látványos, és kézzel fogható lesz a fejlődése. (Ezen a héten már több fekvőtámaszt tudok megcsinálni, mint a múlt héten.) A taiji-ban az elért eredmények nem mindig ilyen nyilvánvalóak. Mint mikor a kisgyerek biciklizni tanul, meg kell tanítani az agyát és az izmait az új mozgásformára, de csak úgy mint a biciklizésnél a taiji-ban is, ha megtanultuk a mozgást, akkor az már megmarad. (Szemben az izom erősítésével, amit ha nem eddzük folyamatosan, olyan gyorsan le is épül, ahogy felépült.) Az izomerőt használó stílusokra igaz, hogy „Ha egy napot edzel, teszel egy lépést előre, ha egy napot kihagysz, kettőt hátra.” Ez a taiji-ra nem már nem annyira igaz.

Fontos, hogy meglegyen a motiváltság, hogy el akarjuk érni a célunkat, de nem célravezető, ha túlságosan hajszoljuk az eredményeket.

 

- Minden nap tenni egy lépést előre.

Nem az a cél, hogy minden nap új rekordokat érjünk el, és új csúcsokat döntsünk. Nem a teljesítmények hajszolása a cél. Elég, ha csak minden nap haladunk egy kicsit előre. Nem azon kell idegeskedni, hogy már jó ideje gyakorlom, és még mindig nem tudok egy mozdulatot helyesen végrehajtani. Ha rendszeresen gyakorlok, akkor egy lépéssel közelebb kerülök a célomhoz.

 

- Lépésről lépésre haladni előre.

Nem kell kapkodni vagy rohanni. Nem az fog a leginkább fejlődni, aki a legtöbb formát és mozdulatot tudja, hanem aki a megtanult dolgokat képes egyre magasabb szintre emelni. Hiába csinálom meg a formagyakorlatot egy nap húszszor, ha nem tudok odafigyelni arra, amit csinálok, és közben egyik alapelv sincs meg benne, akkor csak az időmet pazarlom. Inkább csinálom meg csak kétszer, de akkor odafigyelve mindenre. Mindig az előttünk álló következő lépésre kell koncentrálni. Nem érdemes a magasabb szinten lévők tudását „irigyelni”, és megpróbálni őket utánozni. Aki az idejét olyasmire vesztegeti, ami az adott pillanatban még messze meghaladja tudását és képességeit, az csak folyamatos kudarcélményekkel fog találkozni a gyakorlás során. A taiji-ban a fejlődés viszonylag lassú, bár vannak áttörés jellegű pillanatok bizonyos alapelvek megértésénél, vagy bizonyos szintek elérésénél, de az idő nagy részében csak gyakorlunk látványos fejlődés nélkül.

 

- Az egyszerűtől a bonyolult felé kell haladni.

A taiji technikái bonyolultak és nagyon sok gyakorlás kell a megfelelő elsajátításukhoz. A technikák általában több részből állnak, nem kell rögtön megpróbálni egyben megcsinálni, mert nem fog sikerülni. A részeket külön kell gyakorolni, és mindet egyenként elsajátítani. Egy mester egy mozdulatot sokszor évtizedekig is gyakorol, nem kell elkeseredni, ha nekünk nem sikerül rögtön úgy. Az már egy kifinomult és tökéletesített mozdulat, a gyakorlást az egyszerűvel kell kezdeni, és fokozatosan fejleszteni a bonyolult felé. Először nagy vonalakban legyen meg a technika, és utána finomítsuk és csiszoljuk tökéletesre.

 

 

Qi gong (légzéstechnikák):

A Qi gong (chi kong) légzőgyakorlatokat úgy célszerű felfogni, mint egy eszközt ahhoz, hogy begyakoroljunk néhány fontos alapelvet a tai chi-ban. Mint a sportolóknak az izomerősítés, mindenki használja, de a várt eredménytől függően máshogyan. (Van, aki izomtömeget szeretne növelni, van, aki inkább szálkásítani.) Sok stílus használja a qi gong-ot. Például a shaolinosok a test ellenállóvá tételére a külső behatásokkal szemben, vagy például a xing yi-sek az ütések erejének növelésére stb. A taiji az alapelvek begyakorlásához használja, úgy mint az ellazítás, lesüllyesztés, selyemtekercselő erő, nyitás-zárás stb. Amíg az izomerőt használó stílusok az izmaikat edzik, hogy nagyobbat tudjanak ütni és rúgni, hogy a harcban előnyhöz jussanak, addig a taiji-ban az izmokat lazítjuk és a technikánkat tökéletesítjük. Ők fekvőtámaszokat nyomnak, mi qi gong-gal lazítjuk az izmokat.

A gyakorlás során az alábbi dolgokra kell figyelni:

 

1. A legfontosabb az ellazítás. A taiji-ban ez mindennek az alapja, a belső erő e nélkül nem működik sem harcművészetként, sem egészségmegőrzésként. Próbáljuk a testet fokozatosan, testrészenként ellazítani. A karokkal kell kezdeni és fokozatosan haladni tovább. A lábak ellazítása már egy viszonylag magas szintű tudást feltételez. Az ellazítás nélkülözhetetlen a helyes testtartás megtalálásához is, és a helyes testtartás is nélkülözhetetlen az ellazításhoz. (Például ha valaki előre dől az állásban, akkor az alsó hátizmok megfeszülnek, hogy megtartsák a felsőtestet, ha túlzottan hátra dől, akkor a hasizmok feszülnek meg.)

 

2. A helyes légzés. Minden qi gong gyakorlatnak megvan a rá jellemző légzéstechnikája, amit követni kell. A taiji-ban általánosan a hasi légzést használjuk. A kilégzés és a belégzés egyaránt az orron keresztül történik. Chen Xiaowang mester mondta: „A taiji-ban a légzés nagyon fontos, ezért nem foglalkozunk vele.” A fontos az, hogy a légzés természetes legyen, és összhangban legyen a mozgással. Szintén ő mondta, hogy ha valaki rosszul csinálja a mozdulatot, és rosszul a légzést, az „egy hiba”, ha valaki rosszul csinálja a mozdulatot és helyesen a légzést az „két hiba”. Mivel ha rossz a mozdulat, és ezzel összhangban rossz a légzés is akkor, bár a mozdulat rossz, de legalább a légzés harmóniában van vele. De ha valaki rosszul csinálja a mozdulatot, de a légzést helyesen, akkor nem elég, hogy a mozdulat rossz, de még a légzés sincs harmóniában vele.

 

3. Befelé kell figyelni. Meg kell próbálni a figyelmünket a testen belül zajló folyamatokra irányítani, és kizárni a külvilágot, amennyire csak lehetséges. Kövessük a légzésünket, összpontosítsunk a qi áramlására, az egyes izmok ellazítására. Fontos a koncentráció, hogy fejben is ott tudjunk lenni a gyakorlásnál. Az izmok ellazításához nem kell különösebb koncentráció, csak úgy, mint ahogy például fekvőtámasznál megfeszítjük az izmokat némi gyakorlás után, a qi gong-nál el is tudjuk lazítani azokat. (Ezt akár tévénézés közben is meg tudjuk tenni, amikor nem is arra figyelünk igazán, amit csinálunk.) A koncentráció és odafigyelés akkor kap kiemelt szerepet, amikor az apró mozgásokat egy folyamatos egésszé kell összerendezni. Bár el tudom lazítani a csípőmet, és a felső testemet, és a karomat is egyenként, mégsem tudom az erőt ezeken folyamatosan végig áramoltatni. Az egész több, mint a részek összessége. Gondoljunk csak bele, ha egy étterembe kapnánk egy lapos sült tésztát, egy tálkában némi szószt, sonkát, kukoricát, ananászt és mellé kis sajtot és ezeket szépen egymás után megennénk, az még nem Hawaii pizza. Vagy például ha megesszük az instant kávéport, majd eszünk hozzá két kanál cukrot, iszunk rá egy kis tejet és forró vizet, ez sem kávé.

Hogy a mozdulatok egy folyamatos egésszé álljanak össze, hogy úgy folyjon át egyik mozdulat a másikba, mint a víz, hogy áramoljon a qi, ahhoz koncentráció kell.

Szintén fontos a koncentráció ahhoz is, hogy olyan izmokat is kontrolálni tudjunk, amiket a hétköznapi életben nem nagyon használunk. Gyakorlással és odafigyeléssel nagy eredményeket érhetünk el. Egy egyszerű példa: tegyük a tenyerünket az asztal lapjára, és próbáljuk meg csak a gyűrűs ujjunkat megemelni. Kis gyakorlással és koncentrációval ez megtanulható. Ha ez már megy, megpróbálhatjuk csak a mutató és a gyűrűs ujjat egyszerre felemelni, hogy a többi ujj az asztalom maradjon. Ezeknél a gyakorlatokat úgy tudjuk végrehajtani, hogy figyeljük a kezünket és megpróbáljuk elképzelni, hogy ez ujjunk felemelkedik. Nem tudjuk csupán az izmok puszta megfeszítésével megtenni, mint például a karunk be tudjuk hajlítani pusztán a bicepsz (és néhány más izom) megfeszítésével, de vannak olyan izmok és testrészek, amiket csak odafigyeléssel és koncentrációval tudunk befolyásolni. Például a szív izmainak működését nem tudjuk tudatosan befolyásolni, mert az a vegetatív idegrendszer irányítása alatt ál. De ha idegesek vagyunk és felgyorsul a szívverés, megpróbálunk megnyugodni, mélyeket lélegzünk és a szívverésünkre koncentrálunk, le tudjuk lassítani azt. Bár nincs közvetlen hozzáférésünk, de bizonyos módszerekkel tudjuk befolyásolni (lsd. autogén tréning).

 

4. Hagyni! Ha egyetlen szóba kellene összefoglalni a qi gong gyakorlásának lényegét és folyamatát, akkor ez a szó lenne az. Meg kell tanulni elengedni a feszültséget. Nem erős koncentrációval vagy görcsös ragaszkodással kell a gyakorlatokat végezni. A „Csak azért is megcsinálom!” hozzáállás itt nem működik. Minél inkább hajszolja valaki az eredményeket a gyakorlás során, annál kevésbé valószínű, hogy eléri azokat.

 

5. A qi gong gyakorlatokban a kéz mintegy vezető szerepe tölt be. Idővel, ha már sikerült ellazítani, a kéz mozgását követve a többi testrész is becsatlakozik.

Az egész testnek mozogni kell, de nagyon fontos, hogy ez természetesen történjen meg. Ne próbáljuk tudatosan mozgatni a különböző testrészeket, hagyjuk, hogy maguktól induljon el a mozgás.

 

6. Saját tempóban végezzük a gyakorlást

Az egyik lényeges dolog, hogy minél régebb óta gyakorol valaki, annál lassabban tudja végezni a gyakorlatokat, annál jobban le tudja lassítani a légzését, a szívverést. Az elején ez még nehezebb, és ha az oktató vagy mások tempóját követjük, könnyen probléma lehet a légzéssel. (Akár szédülés is bekövetkezhet.) Attól is függ a tempó, hogy valaki éppen a gyakorlás pillanatában mennyire képes ellazítani, vagy odafigyelni arra, amit csinál. Ha az adott napon éppen nehezebben megy, akkor a lassabb tempó kifejezetten kényelmetlen lehet. Úgy csináljuk, hogy az az adott helyzetben kényelmes legyen, hiszen épp ez a cél.

 

 

Formagyakorlat:

A taiji-ban, más stílusokkal ellentétben, a formagyakorlatok teszik ki a gyakorlás nagy részét. Azért kellenek, hogy a mozdulatokat és az alapelveket nyugodtan tudjuk gyakorolni. El kell jutni az alapelvek megértéséig. Páros gyakorlatokat akkor érdemes elkezdeni, mikor a mozdulatok már pontosak és az alapelveket is megértettük.

Mivel sok alapelv van, és hogy megértsük, és meg is tudjuk csinálni őket, sok gyakorlást és odafigyelést igényel, ezért fokozatosan adjuk hozzá a formagyakorlat mozdulataihoz őket. Célszerű úgy gyakorolni, hogy a formagyakorlat bizonyos mozdulatainál bizonyos alapelvek nagyon magától értetődően jelennek meg (kézre állnak), és abban a mozdulatban könnyebb őket gyakorolni (noha legtöbbjüknek minden mozdulatban meg kell lenniük), így azt az alapelvet a forma gyakorlása során célszerű ahhoz az elemhez kapcsolni.

Sok gyakorlás kell a mozdulatok és testtartások lehető legtökéletesebb végrehajtásához is.

(egy érzést kell megtalálni, egy testérzetet)

 

Alapelvek

 

- Ellazítás

A legfontosabb alapelv a tai chiban, és minden további alapelv és gyakorlat erre épül. Elérni úgy lehet, hogy tudatosan megpróbáljuk az egyes izmokat ellazítani. Lényeges továbbá a helyes testtartás megtalálása is, ami nélkül az ellazítás nem jöhet létre. Ezt fokozatosan kell elérni és folyamatosan fejleszteni. Kisebb részekre kell bontani a testet, és azokat egyenként megpróbálni ellazítani. A gyakorlás elején még gyakran megesik, hogy ha egy izmot ellazítunk, akkor egy másik veszi át a terhelését, és az hamar elfárad. Ilyenkor meg kell találni azt a testhelyzetet, amiben nem feszül az az izom sem, és így fokozatosan haladni végig az izmokon.

Fontos, hogy az ellazítás nem azonos a teljes elernyesztéssel. Ez egy speciális állapot, amit mindenkinek magának kell megtapasztalnia és megértenie.

 

- A mozdulatok folyamatosak

A tanulás kezdetén ezt az alapelvet kicsit félre kell tenni, később lesz fontos. Kezdetben, mikor még tanuljuk a mozdulatokat, azokat darabokban kell gyakorolni. Fontos, hogy minden mozdulat a kiindulási pontjától eljusson a végpontjába. Nem folyhatnak össze a különböző mozdulatok egymásba. Amikor később a már begyakorlott mozdulatok egy folyamatos egésszé állnak össze, akkor sem szabad, hogy kimaradjanak dolgok, vagy hogy ez egyik mozdulat még mielőtt elérné a végpontját a következő mozdulatba folyjon át.

Hogy a mozgás folyamatos tudjon lenni és ne törjön meg, ahhoz a már megtanult egyszerűbb mozdulatokon felül néhány esetben további bonyolultabb részleteket kell belevenni a formagyakorlatba.

 

- Az egész test együtt mozog

A kézzel együtt mozog a test is (súlypont áthelyezése) egyszerre indulnak és érkeznek meg. Nem jó, ha egy testrész a többit megelőzve, vagy azoktól lemaradva mozog.

 

- Ha egyvalami mozog, akkor minden mozog.

A taiji egyik jellegzetessége az egész test használata. Minden mozdulatban benne van. Nincs olyan, hogy például csak a kézfejemet mozgatom vagy csak a lábam, minden testrésznek mozognia kell. Ehhez szükséges az egész test ellazítása, és az egyes testrészek magas fokú koordinációja, így csak magasabb szinten valósítható meg.

 

- A mozgások mindig egy köríven mozognak, egyenes vonalú mozgások nincsenek.

Minden mozdulat egy köríven halad, vannak melyek kis íven, vannak melyek nagyon. Néha tűnhet egy mozgás egyenes vonalúnak, de ez csak azért van, mert az illető még nem jutott el odáig, hogy a bonyolultabb, köríves mozdulatot megtanulja.

A tanulás fokozatai itt: a nagy körök, közepes körök, kis körök majd végül a nincsenek körök. (Ennek a folyamatnak természetesen kell végbemennie, nem szabad szándékosan törekedni a minél kisebb körök gyakorlására. Sőt! Pont, hogy a nagy körök gyakorlását kell próbálni.)

 

- Nyitás, zárás. Folyamatosan követik egymást. Mikor valamelyik testrész nyit, akkor egy másiknak zárnia kell.

 

- A mozdulatot először mindig az ellenkező irányba kezdjük, mint amerre haladni akarunk

A legtöbbször ez nem látszik.

 

- A mozdulatok kiterjedtek.

Ennek fontos szerepe van az ellazításban, a helyes testtartás és a helyes mozgás, valamint a belső erő fejlesztésében. A leggyakoribb hiba, amit ennek a gyakorlása eredményezni szokott, hogy a test oldalra kidől, vagy hogy az egyik láb elemelkedik a talajról.

A mozdulatok nem léphetnek túl a test vonalán, nem dőlünk ki. A könyök és a térd sosincs nyújtva.

Itt a kéz vezető szerepe fokozottan érvényesül, és a test jobban követi így a mozgást.

 

- Lassan kell gyakorolni.

Egy adott mozdulatnál a kéz mozgásán kívül sok más dolognak is történnie kell. Sok apró részletre csak úgy lehet figyelni, ha nem kapkodunk. Meg kell tanulni agyban is kikapcsolni, és arra koncentrálni, amit csinálunk.

 

- Meg kell tartani a központot.

( a fej  mintha fel lenne függesztve)

 

Helyes testtartás

 

- a könyök és a térd sosincs nyújtva

- a hát egyenes, a fej mintha fel lenne függesztve

- a könyök és a váll ejtve van

- a mellkas ejtve van, a hát enyhén domború

- a testen több ívnek is meg kell lennie (karok, mellkas, hát, csípő, láb stb.)

- a súly sosincs egyenletesen elosztva a két láb között

- a térdek enyhén kifelé irányulnak

- a láb és a karok külső része, a hát a yang, az mellkas, has és a karok, lábak belső részek a yin

- a test középvonalának tengelyét meg kell tartani (bai hui és a gát közepe)

- hónaljban pingponglabda, a könyöknél egy teniszlabda

- a csípő ejtve van (a has és az alhasi rész zár)

 

 

Tanulás fokozatai

 

A taiji tanulása is olyan, mint iskolába járni, először az általános iskolát járja ki az ember, majd következik a középiskola, és vannak akik az egyetemen folytatják a tanulmányaikat. Mint az iskolában, a taiji-ban sincs mód átugrani vagy lerövidíteni a tanulást. Hiába ülne be valaki egy egyetemi kurzusra, ha még az általános iskolát sem járta ki, mert egy szót sem értene az anyagból. Szintén nincs mód lerövidíteni a tanulást. Ha mondjuk valaki csak két év általános iskola után menne a középiskolába, akkor hamar megmutatkoznának a hiányosságai, pont mint a taiji-ban. Aki nem hagy elég időt az alapok biztos elsajátítására, az később, magasabb szinten meg fog akadni, és nem tud majd tovább fejlődni az alapokban lévő hiányos tudása miatt. Az egyetlen lehetősége az lesz, hogy visszatérjen az általános (vagy közép) iskolába és bepótolja a hiányosságait. (De ez még mindig kisebb szégyen, mint hogy be sem ismeri, hogy hiányos a tudása, és úgy gyakorol tovább az fejlődés esélye nélkül egyhelyben toporogva olykor hosszú évekig. Még rosszabb, ha így oktatja valaki a taiji-t.)

 

Először a formagyakorlat mozdulatait kell elsajátítani. Kezdetben csak a karok mozgását tanuljuk, majd a további gyakorlás során fokozatosan vesszük a többi testrészt. Amikor már a mozdulatok nagyjából megvannak, és nem azon kell gondolkozni, hogy melyik mozdulat is jön, akkor lehet az alapelveket szépen sorba belevenni a mozdulatokba. Itt sem érdemes kapkodni, csak akkor menjünk tovább, ha az éppen gyakorolt egy vagy két alapelvet már nagyjából megértettük.

Az alapelvek megértése általában egy hosszabb folyamat. A gyakorlás során az adott alapelveket egyre mélyebben és jobban meg kell érteni. Vannak alapelvek, amiket viszonylag könnyen és gyorsan meg lehet érteni, de vannak, melyekhez évekre van szükség. Ha egy alapelvet megértettünk, az nem azt jelenti, hogy azzal már semmi dolgunk, hanem hogy elkezdhetjük egyre magasabb szintre fejleszteni ezt. A taiji-ban a tanulás egész életen át tart, nincs olyan, hogy valaki elér egy olyan magas szintet, hogy onnan már nincs mit javítania a technikáján.

Az alábbiakban a saját felosztásomat írnám le a fejlődés szintjeiről. Utána Chen Xiaowang nagymester 5 szintű taiji felosztását. (Míg a mester felosztása a magasabb szinten lévők szempontjából van, addig az enyém inkább a gyakorlás kezdetén lévők szemszögéből lehet érdekes. A mester beosztásában a formagyakorlatok minden mozdulata és az alapelvek nagy része az 1. szint, valamint az ő beosztása szerint a gyakorlók és oktatók 99% maximum a 2. szint elején tart. A 2. szint második felétől fölfelé már csak a gyakorlók 1% (de inkább a 0,1% érintett).

Fontos, hogy az egyes szinteken leírt dolgok nem azt jelentik, hogy azokat már teljesen tudni kell az adott szinten, és hogy utána azokkal már nem kell foglalkozni. Minden szinten a leírt dolgokat legalább egy elfogadható szinten kell tudni, és a további szinteken mindent tovább kell fejleszteni a szintnek megfelelően. Például az ellazítás, ami az „általános iskola” anyaga, nem lehet ugyanazon a szinten az „egyetemen” is.

 

1. Általános iskola:

 

A formagyakorlat mozdulatainak elsajátítása

A formagyakorlatot végre tudja hajtani anélkül, hogy gondolkodnia kelljen melyik mozdulat következik, vagy hogy hogyan is van pontosan a mozdulat.

 

Ellazítás:

- kar ellazítása: a váll és a könyök le van ejtve, a könyök sosincs nyújtva

- mellkas és az egész felsőtest ellazítása

- a csípő ellazítása

- a térd, a boka és az egész láb ellazítása

 

Helyes testtartás

Folyamatosan törekedni kell a legjobb testtartás megtalálására. A test minél lazább legyen, minél könnyedebb, stabil legyen, a legtöbb erőt tudjuk kifejteni, a legkevesebb terhelés legyen a testen (térdek).

 

Lesüllyesztés: irányított ellazítás a fejtől egészen a talp középpontjáig

 

2. Középiskola

 

Erő

Az ellazítás és a helyes testtartás megtalálása után a mozdulatokat össze is kell tudni kapcsolni, hogy erőt tudjunk kifejteni. A selyemtekercselés fontos az erő meglétéhez. Itt a formagyakorlatot már úgy gyakorolhatjuk, hogy minden mozdulatba megjelenjen az erő, hogy minden mozdulattal erőt tudjunk kifejteni. Ez nem azt jelenti, hogy feszítjük az izmokat, pont ellenkezőleg a helyes technikával kell ezt elérni (lazaság, helyes testtartás, selyemtekercselés stb.) Az erő megjelenése nem a fali-t (erő kieresztést) jelenti. Az csak egy magasabb szinten lesz követelmény.

 

Selyemtekercselés (az erő végigáramlása a testen, ne szakadjon meg sehol) az erő a talajból a lábakon keresztül eljut a csípőhöz, ahonnan a háton és a karokon keresztül megy tovább

 

Az erő kibocsátása (a gyakorlását már el kell kezdeni, meg is kell tudni csinálni valamilyen szinten, de például a lökőkéz gyakorlatoknál ezen a szinten még nem lehet alkalmazni)

 

Páros gyakorlatok (lökőkéz és egyéb páros gyakorlatok) (erő hallgatása)

 

Bang, lü, ji, an

 

3. Egyetem

lágyság, körkörösség, qi áramlása (a lehető legkevesebb erő használata) a mozdulatok finomra hangolása. Most, hogy már megvan az erő, újra a lágyságra, a folyamatosságra kell fordítani a figyelmet.

 

alkalmazások

 

4. Phd

a test egy tökéletes egységet képezzen, a mozdulatok finomra hangolása, az alkalmazások magas szintű elsajátítása, egyre nagyobb figyelmet kap a „lelki”, „belső” rész

 

 

Chen Xiao Wang mester: a taiji 5 szintje:

 

Jan Silberstorff (Chen Xiao Wang mester fogadott tanítványa) kommentárja az öt szinthez:

 

1:

- még nincs semmilyen harci értéke

- még sok újat és kézzel foghatót tanul

- fontos elfogadnunk, hogy a gyakorlás egy hosszú folyamat

 

2:

Első fele:

- megjelenik valamilyen szintű qi érzékelés, a külső és belső dolgok felfedezése

- a mozdulatok ki vannak javítva

- már nem tanul semmi kézzel foghatót (pl. új mozdulatokat)

- úgy érezheti, már mindent tud (ezen a szinten már versenyeket lehet nyerni formagyakorlatban)

- de lökőkéz gyakorlásánál úgy érzi, nem tud semmit sem megcsinálni (olyan érzése támadhat, hogy a taiji nem jó semmire, vagy hogy túl bonyolult, és ezt soha nem fogja tudni megtanulni)

- nem jutok semmit előre, pedig minden nap gyakorlok

(sokakat nem érdekel a harci alkalmazás, de ez mindegy a gyakorlás szempontjából, mivel a gyakorlás 95% az egymagunkba történő gyakorlás)

- a taiji quan gyakorlóinak és oktatóinak 99% világszerte az 1. szinten vagy maximum a 2. szint elején van

 

Második fele:

- lassan ráébredek az alapelvekre és azok kifejtik hatásukat

- többé már nem kell kényszerítenem magam a gyakorlásra

- nyilvánvaló fejlődés mutatkozik

- a lökőkéz gyakorlása során néhány dolog már működni kezd, de vannak, amik még nem

- az érdeklődés a gyakorlatok nagyobb erővel való végrehajtása felé fordul, az állás stabilabb lesz

- a lökőkéz gyakorlása során, ha az ellenfél nagy erőt használ, azzal még nem tud mit kezdeni

- a versenyek többé már nem érdekesek

 

3:

- már nem okoz gondot a lökőkéz gyakorlatok során, ha az ellenfél nagy, agresszív erőt használ, meg tudja őrizni a középpontját, míg az ellenfélé összeomlik, el tudja hárítani a támadást

- itt már beszélhetünk harci értékről

- nagyon kevesen vannak a világon, akik elérték ezt a szintet (a nyugaton és keleten „jó” tanárként ismert oktatók általában a 2. szint első felénél tartanak)

- a nagy körök itt már közepes körökké válnak

- az erő kibocsátására (fa jin vagy fa li) még lehet, hogy nem képes

 

4:

- nagyjából ugyanaz, mint a 3. szint, csak magasabb szinten

- itt már tudja használni az erő kibocsátást (fa jin vagy fa li)

- az eddig esetleg csak bemutatókon látott látványos technikákat már tudja használni (az ellenfelet méterekre elrepíteni)

 

Chen Xiao Wang mester felosztása:

 

1. szint

Fontos a helyes testtartás:

- a test függőleges elrendezése

- a fej és a nyak helyes tartása, mintha a fej fel lenne függesztve

- ellazítani a vállat és lesüllyeszteni a könyököt

- ellazítani a csípőt és a mellkast, hagyni, hogy lesüllyedjenek

- behajlítani a térdet és ellazítani az alhasat

Ezeknek a feltételek teljesülésekor a belső energia teljesen természetes módon lesüllyed a dantian-be. Figyelmet kell szentelni a helyes testtartásnak, a testrészek megfelelő elhelyezkedésének, a karok és a lábak helyzetét ki kell javítani.

A formagyakorlat gyakorlása közben az még üresnek és szögletesnek érződik.

Ezen a szinten az egyes testrészekre még nem kell nagy figyelmet fordítani. Az erő megtörik.

Lépésről lépésre felfedezik a test külső és belső erejét. Megjelenik a belső erő, de még nem folyamatos, és nincs jelen a test minden pontján. A gyakorló csak részlegesen tud erőt átvinni az egyes testrészek között.

Nincs használható harci tudás.

 

 

2. szint

Első fele:

A tanuló képes észlelni a belső energia áramlását.

Még fennállnak a következő hibák:

- a gyakorlás során még nyilvánvaló a kemény/merev erő

- túl sok vagy túl kevés erőkibocsátás

- koordinálatlan mozgás

A hibák kijavítása a belső erő testen belüli áramlását eredményezi, amely minden mozdulathoz szükséges. Ezen erőfeszítések eredményeként a testben lágyan áramlani kezd a qi, ami a belső erő és a külső mozdulatok közötti jó koordinációt eredményez.

A gyakorló kezdi jobban felfedezni a qi áramlását, de még nem képes irányítani, kontrolálni. Ennek egyik oka, hogy az egyes testrészek egymáshoz viszonyított helyzete még nem megfelelő. A testtartás nagy vonalakban helyes, de még vannak apró pontatlanságok.

Másik oka, hogy az egyes testrészek mozgása még nincs teljes szinkronban. (Az egyik testrész gyorsabban vagy lassabban mozog a másiknál.) A selyemtekercselő erőnek állandóan és a test minden pontján jelen kell lennie. Ezáltal kapcsolódnak össze a külső és a belső mozgások.

A selyemtekercseléshez szükséges:

A váll, könyök, mellkas és a csípő ellazított és átjárható, csak úgy mint az alhas és a térdek

A csípő fordít (fordulópont) minden mozgást a testben (a csípő indít minden mozgást)

Ennél a mozgásnál figyelni kell a test három szekcióját összekötő spirális mozdulatokra. A lábnál kezdődik, a csípőnél van a központja, és az ujjaknál ér véget.

 

A gyakorló ezen a szinten már nem tanul új dolgokat. Sok fontos dolgot még félreért.

 

A gyakorló úgy érzi a formagyakorlata lágy és folyamatos, esetlegesen még úgy érzi bizonyos mennyiségű erőt is ki tud ereszteni, de a lökőkéz gyakorlásánál ezt nem tudja még használni. Vannak, akik itt elvesztik az önbizalmukat, és fel is adják. Bárki elérheti a taiji legmagasabb szintjét, csupán kitartóan kell gyakorolnia.

 

A harci alkalmazhatóság még itt sem jelenik meg nagyon. Csak a 2. szint végén és a 3. szint elején.

 

A 2. szint második fele:

A gyakorló jobban megérti a belső erő áramlását. Teli van önbizalommal, és sokat gyakorol. A harci érték még itt is nagyon csekély, valós alkalmazásra nem elég.

A lökőkéz gyakorlása és a forma gyakorlása nem válaszható el egymástól. A „bang”, „lu”, „ji” és „an” technikákat már bizonyos szinten végre tudja hajtani, a felső és az alsó test harmóniában dolgozik együtt.

 

A lökőkéz gyakorlásakor még nem tudja felhasználni a tanultakat. Kihasználva a hibákat le tudják győzni, illetve ha az ellenfél nagy erővel támad. (A gyakorlásnál még lassabban és kisebb erővel gyakorolnak.) Itt a legjobb, amit tehet, hogy ő támad. Még nem tudja kihasználni a támadó mozdulatait, az elvezetéseknél és kitéréseknél még gyakran hibázik, a testtartása összeomlik, elesik. Ezen a szinten még nem lehetséges a védekezések és támadások nagyobb erőfeszítés nélküli végrehajtása.

 

3. szint

A nagy körök itt már közepes körök lesznek. (A körök nem csak az egyes testrészek mozgását jelzik, hanem a belső energia áramlását is.)

Ezen a szinten már meg kell lenni az energia áramlásának. A mozgás könnyed, de nem ernyedt, súlyos, de nem nehézkes. Ez azt jelenti, hogy a mozgás lágynak néz ki, de belső erővel teli. Itt már nem lehetnek hibás mozdulatok. Nem szabad kizárólag csak a belső erőre koncentrálni és a külső mozdulatokat elhanyagolni. A korábbi szinteken már megtanultuk a formagyakorlat mozdulatait, de a külső és belső mozgások koordinálását még nem. A légzést és a mozgást finoman össze kell hangolni. A légzés legyen teljesen természete a gyakorlás során. Itt már szükséges az egyes mozdulatok harci alkalmazásainak mélyebb megismerése. A formagyakorlatba el kell jutni arra a szintre, hogy a gyakorló kiálljon egy szemből érkező lökést. Lehet gyakorolni a hosszú bottal, karddal, szablyával, lándzsával. (az erő kieresztést?)

Valós alkalmazásokban, ütések védésénél is képes bizonyos technikákat alkalmazni, ha támadás viszonylag lassú és nem túl erős. Egy erősebb támadásnál a „bang” erő és a „lu” még elégtelennek bizonyulhat. Bizonyos technikák kivitelezése még mindig túl nagy erőfeszítést kíván.

 

4. szint

A közepes körökből itt már kis körök lesznek. Az összes mozdulat minden harci alkalmazásával tisztában kell lenni. A belső erő áramlásának a testben folyamatosnak és lágynak kell lennie. Minden mozgásnak összhangban kell lennie a légzéssel. A formagyakorlat gyakorlásánál már úgy kell végrehajtani a mozdulatokat, mint az alkalmazásokat. A test alsó és felső része teljes összhangban van, az energia folyamatosan áramlik köztük, melyet a csípő irányít.

Itt már nem csak semlegesíteni tudjuk a támadó erejét, de magunk is képesek vagyunk a saját erőnk célzott kieresztésére. A mozgás során a test egy összefüggő egységes rendszert képez. Az ellenfél többé már nem jelent nagy veszélyt. A gyakorló képes megfelelő nagyságú erőt kibocsátani csak úgy, mint folyamatosan változtatni.

 

 

5. szint

A kis körökből itt már elérünk ahhoz a szinthez, ahol a körkörös mozgás kívülről már nem is látszik, ez a „nincsenek körök”.

Bármilyen magas szintet is sikerült elérni, továbbra is kitartóan kell gyakorolni és tovább tökéletesíteni tudásunkat.

Gyakorlásnál minden mozdulat az egész testből jön, minden megszakítás vagy törés nélkül. Az egész test nagyon érzékeny és azonnal tud reagálni. Elérjük azt a szintet, ahol a test minden része képes „ökölként” funkcionálni. Az állások minden oldalról stabilak és szilárdak. Az igazi mester minden mozdulata teljes összhangban van a taiji alapelvekkel, így a valódi technika láthatatlan marad.

Ez a szint koránt sem jelenti, hogy elértünk a taiji legmagasabb szintjére és már nincs tovább mit tanulnunk. Egy élet is kevés hogy a taiji-t teljes mélységébe megismerhessük. Mindig van hova fejlődni, mindig van mit tökéletesíteni a technikánkon.